Meglépnétek a télből a nyárba? Síelni mennétek de nem tudjátok hogyan kezdjetek neki a szervezésnek? Ha igen valamelyik kérdésemre a válaszod Neked szól most ez az írásom. Megtudhatod hogyan lehet úgy külföldre utazni, hogy elkerüljük a felesleges kiadásokat, de igényeinknek megfelelő helyet találjunk. Mivel kisgyermekesek vagyunk és a tapasztalat azt mutatja, hogy az olvasóim nagy többsége is családdal utazik, így most is innen közelítem meg a témát - ennek ellenére kezdő utazóknak is jól jöhetnek az ötleteim.

A családi nyaralás tervezésénél talán a legfőbb dolog, hogy konszenzusra jussunk a velünk együtt utazókkal, mind célország, szálláskategória, egyéb igények (pl. kavicsos vagy homokos tengerpart, közelben található látnivalók...) terén, ha ez nincs meg el se induljunk, valaki biztosan nem lesz elégedett és nézhetjük végig az unott arcát. Sorra vettem milyen honlapok jöhetnek jól, ha utazásra adjuk a fejünket és én hogyan használom ezeket.

Március végén eldöntöttük, hogy idén nem a "klasszikus" tengerparti nyaralást választjuk, hanem Angliába utazunk, pár napot eltöltünk a fővárosban, majd bérelünk egy autót és délnek vesszük az irányt, ugyanis ott élnek a barátaink, akiknek már rég adósok voltunk egy látogatással. London mindig is közel állt a szívemhez, így egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb Kristóffal is ellátogatunk ide. Szeretem a parkjait, a Temze partján sétálni, az itt élő emberek sokszínűségét, a piacait, a fish and chipset, rajongok a tipikus angol épületeiért és még folytathatnám a sort egészen sokáig...

Sokat gondolkoztam hogyan is kellene megírni ezt a bejegyzést, de most, hogy már nem gyötör a jetlag és Kristófnak is kijött a 4. őrlőfoga (jupiii) képes voltam értelmes mondatokká rendszerezni a fejemben kavargó kósza gondolatokat.
Februárban döntöttük el, hogy áprilisban repülőre ülünk Kristóffal és meglátogatjuk párom bátyjáékat New Yorkban. Ez előtt az út előtt sokkal kevésbé izgultam, mint a phuketi nyaralás előtt, mivel a miénknél sokkal fejlettebb országba utaztunk, ez alapján a listám is kicsit lazábbra vettem, gyakorlatilag meg sem nyitottam az erről szóló bejegyzést (itt olvashatjátok:http://hetmerfoldeskiscsizma.reblog.hu/repules-csecsemovel-kisgyerekkel ) - na meg emlékezetből is elég jól megy már a dolog. Az út idején Kristóf stabilan járva, hosszú sétákra volt képes, egyedül evett és napközben 1-szer, kb 1-1,5 órát aludt, egyértelműen kommunikálta az igényeit (üdvözöllek dackorszak, nem vártunk túlságosan). Ezeket csak azért tartom fontosnak, mert szerintem gyerkőcöket nem lehet "hónapokban mérni", inkább az érettségük mérvadó, ehhez viszonyítva készült a poszt. Kategóriákra szedtem a tapasztalataimat, fogadjátok szeretettel:

Április 18 kissé hűvös, de napsütéses időt tartogatott számunkra, így ismét nekivágtunk Manhattannek. A Grand Centralból a 42. utcán vezetett az utunk, ugyanis előző este Szellemírtókat néztünk, így adta magát a dolog, hogy a New York Public Library lesz az uticélunk. Bőven ebédidő volt mikor odaértünk, így a Bryant parkban leültünk, a közeli éttermekből pedig hoztunk mindenkinek harapnivalót. Kristóf csirkemellet falatozott és 2 leejtett falat után rájött, hogy a galambok még ezt is megeszik, így ezek után több került a földre, mint a szájába - így csinált kannibált belőlük egyszem gyermekem. Miután ebédeltünk célba vettük a bejáratot és felfedeztük a filmből már ismerős termeket. Kristófnak nagyon tetszett, imádja a könyveket, olyan szakértelemmel mászkált fel-alá, mintha felét már kiolvasta volna. Kicsit izgultam a csend miatt, de a közeg jó hatással volt rá, esze ágában sem volt beszélni, nem úgy a folyosókon, ahol még egyszer sikított is - tetszett neki ahogy visszhangzik. Mikor kiértünk a könyvtárból örömmel nyugtáztuk, hogy melegebb lett, így gyalog vágtunk neki az útnak az American Museum of Natural Historyba. Ha előre tudjuk, hogy fél6-kor zár biztosan beültünk volna egy taxiba, így viszont 3/4 5-re sikerült odaérnünk. Bepillantottunk, Kristófnak nagyon tetszett, így azt a döntést hoztuk, hogy egy másik nap visszatérünk. A Central Parkon keresztül sétáltunk vissza a Grand Centralba. A vonatút után a "sógornőjelöltem" igazi equadori vacsorával várt minket, imádtam, egyszerűen fantasztikus volt!

A new yorki utunk beszámolójának második részletét olvashatjátok most. A jetlag miatt nem vagyok épp kreatív állapotomban, így az írás rövid lesz, beszéljenek helyettem a képek. :) Terveim szerint élménybeszámoló még ezen kívül egy lesz, majd egy összefoglaló cikk, hogy milyen a "nagy alma" egy 13(/14) hónapos gyerkőc igényeit figyelembe véve, kezdve a tejallergiától, a blw-n át a közlekedésig.