New York-i kaland egy 14 hónapos kisfiúval

Sokat gondolkoztam hogyan is kellene megírni ezt a bejegyzést, de most, hogy már nem gyötör a jetlag és Kristófnak is kijött a 4. őrlőfoga (jupiii) képes voltam értelmes mondatokká rendszerezni a fejemben kavargó kósza gondolatokat.
Februárban döntöttük el, hogy áprilisban repülőre ülünk Kristóffal és meglátogatjuk párom bátyjáékat New Yorkban. Ez előtt az út előtt sokkal kevésbé izgultam, mint a phuketi nyaralás előtt, mivel a miénknél sokkal fejlettebb országba utaztunk, ez alapján a listám is kicsit lazábbra vettem, gyakorlatilag meg sem nyitottam az erről szóló bejegyzést (itt olvashatjátok:http://hetmerfoldeskiscsizma.reblog.hu/repules-csecsemovel-kisgyerekkel ) - na meg emlékezetből is elég jól megy már a dolog. Az út idején Kristóf stabilan járva, hosszú sétákra volt képes, egyedül evett és napközben 1-szer, kb 1-1,5 órát aludt, egyértelműen kommunikálta az igényeit (üdvözöllek dackorszak, nem vártunk túlságosan). Ezeket csak azért tartom fontosnak, mert szerintem gyerkőcöket nem lehet "hónapokban mérni", inkább az érettségük mérvadó, ehhez viszonyítva készült a poszt. Kategóriákra szedtem a tapasztalataimat, fogadjátok szeretettel:

Tovább

Születésnapodra

Drága Kisfiam!

Ez a bejegyzés most nem egy földrajzi utazásról szól, hanem a Te eddigi életedről, arról a rövidke egy évről, amit eddig velünk töltöttél. Hamarosan ünnepelünk, talán mire befejezem ezeket a sorokat huszonegyedike lesz, a Te nagy napod, életed első születésnapja. Itt szuszogsz mellettem, elfáradtál a nagy délutáni sétában, csak nézem a hosszú szempilláidat, fitos nózidat és a pici szádat, amin - jóságod jeleként - most egy pici repedés is van.

Tovább

Fesztiválozás Pocaklakóval

Világ életemben imádtam a nyarat, a fesztiválokat, a fülledt, estéken át tartó budapesti sétákat, vagy épp a Balaton partján ücsörgős, hajnalig tartó beszélgetős borozásokat. A borozások igaz azóta kimaradtak az életemből, de így is nagy kedvvel csatlakoztam a társaságunkhoz egy limonádét kortyolgatva és a budapesti éjszakákról is le kellett mondanom, igaz ez nincs szoros összefüggésben a lurkó érkezésével. Végeztem a főiskolával és június végén hazaköltöztem vidékre, de a barátaimnak hála még az utolsó ott töltött napjaimon is bőven gazdagodhattam élményekkel. Azóta többször is volt számomra egy szabad kanapéjuk/szobájuk, ha túl nagy hiányérzetem támadt volna, ezúttal is köszönöm Nekik!

Tovább

Bemutatkozás 

Sziasztok!

Mint, ahogy a "Magamról..." rovatban is olvashattátok egy 22 éves életvidám kismama vagyok, aki nem bír megülni a fenekén. Már régóta gondolkoztam, hogy elkezdek blogot írni, de a munka és a tanulás mellett nem ez volt az a dolog, ami lekötött volna, így mindig húztam-halasztottam. 2015 májusában azonban hatalmas fordulatott vett az életem, megfogant a kisfiam, így kicsit több időm van itthon ülni. Na jó, őszintén szólva néha jólesik egész nap pizsamában lenni és csak akkor kikelni az ágyból, ha nagyon muszáj - de talán ez a betöltött 8. hónapban teljesen normális dolog. Úgy érzem eljött az idő, hogy virtuális papírra vessem a gondolataimat és megosszam veletek a tapasztalataimat, hogy milyen felfedezni a világot egy csöppnyi élettel a pocakomban, aki már nem is olyan pici.

Tovább

hetmerfoldeskiscsizma

blogavatar

Blog egy kiscsalád utazásairól - nem csak családoknak. :)

Utoljára kommentelt bejegyzések