Sokat gondolkoztam hogyan is kellene megírni ezt a bejegyzést, de most, hogy már nem gyötör a jetlag és Kristófnak is kijött a 4. őrlőfoga (jupiii) képes voltam értelmes mondatokká rendszerezni a fejemben kavargó kósza gondolatokat.
Februárban döntöttük el, hogy áprilisban repülőre ülünk Kristóffal és meglátogatjuk párom bátyjáékat New Yorkban. Ez előtt az út előtt sokkal kevésbé izgultam, mint a phuketi nyaralás előtt, mivel a miénknél sokkal fejlettebb országba utaztunk, ez alapján a listám is kicsit lazábbra vettem, gyakorlatilag meg sem nyitottam az erről szóló bejegyzést (itt olvashatjátok:http://hetmerfoldeskiscsizma.reblog.hu/repules-csecsemovel-kisgyerekkel ) - na meg emlékezetből is elég jól megy már a dolog. Az út idején Kristóf stabilan járva, hosszú sétákra volt képes, egyedül evett és napközben 1-szer, kb 1-1,5 órát aludt, egyértelműen kommunikálta az igényeit (üdvözöllek dackorszak, nem vártunk túlságosan). Ezeket csak azért tartom fontosnak, mert szerintem gyerkőcöket nem lehet "hónapokban mérni", inkább az érettségük mérvadó, ehhez viszonyítva készült a poszt. Kategóriákra szedtem a tapasztalataimat, fogadjátok szeretettel: