Világ életemben imádtam a nyarat, a fesztiválokat, a fülledt, estéken át tartó budapesti sétákat, vagy épp a Balaton partján ücsörgős, hajnalig tartó beszélgetős borozásokat. A borozások igaz azóta kimaradtak az életemből, de így is nagy kedvvel csatlakoztam a társaságunkhoz egy limonádét kortyolgatva és a budapesti éjszakákról is le kellett mondanom, igaz ez nincs szoros összefüggésben a lurkó érkezésével. Végeztem a főiskolával és június végén hazaköltöztem vidékre, de a barátaimnak hála még az utolsó ott töltött napjaimon is bőven gazdagodhattam élményekkel. Azóta többször is volt számomra egy szabad kanapéjuk/szobájuk, ha túl nagy hiányérzetem támadt volna, ezúttal is köszönöm Nekik! 

A fesztiválokról viszont Pocaklakóval sem akartam lemondani, főleg, hogy már 1-1 napra volt a Balaton Soundra és a Szigetre is jegyünk a párommal. Nem sokkal a Sound előtt voltunk az első nőgyógyászati vizsgálaton, ahol láthattunk egy alig 1 cm-es kis életet és hallhattuk a szívdobogását is. Miután az orvosom zöld utat adott nem sokat gondolkoztunk, hogy elmenjünk-e, így esett meg, hogy életemben először láthattam a Faithlesst a Nagyszínpadon. Az unokaöcsémék egész héten ott voltak Zamárdiban, mi délután 5 körül érkeztünk. Először beváltottuk a jegyeinket, majd mentünk hozzájuk a szállásra. Itt a fiúk "bemelegítettek" az esti bulira, én addig készülődtem és az előző évek emlékeit felemlegetve hatalmasakat nevettünk. 5 pasival és az egyikőjük barátnőjével vágtunk neki a fesztiválnak. Úgy éreztem magam, mint egy hímestojás, valaki mindig szemmel tartott és még a mosdóajtóig is elkísértek nehogy valami baj érjen. :) Igaz az első sorban sikoltozva csápolós buliról le kellett mondanom, de úgy gondolom nagyon jól bevállalható volt a fesztivál még így kora-várandósan is. A nagyszínpadi koncerten a placc közepétől kicsit hátrafele lőttük be a tökéletes helyet. Itt már nem a megvadult belga-német-spanyol partiállatok tanyáztak, hanem a hozzánk hasonló nyugis koncertlátogató közönség. Igaz a látvány és a hangzás közelébe sem ért az első sorokénak, de gondolni kellett a Pocaklakónk egészségére és abszolút nem bántam, hogy akkor onnan néztük végig a koncertet. Egész jól bírtam a bulizást, csak egyszer kellett leülnöm pihenni, igaz akkor egy jó tíz percre. Akkoriban is küzdöttem a rendszeres hányingerrel, de a szabad levegő jót tett, kibírtam az estét mindenféle "incidens" nélkül. Miután a nagyszínpadon vége lett a műsornak kicsit sétálgattunk a fesztivál területén, néztünk naplementét a Balaton partján, összefutottunk jó pár ismerőssel, beszélgettünk és én kétszer is meglátogattam a nescafét áruló pultot. Elég mókásan néztem ki kávéval a kezemben egy fröccsöt/koktélt szorongató társaság közepén. Ezek után megnéztük még a Punnany Massif koncertet, na az valami zseniális volt! A fesztivál magyarjainak nagy része ott állt a sátor alatt/mellett és teli torokból énekelte a slágereket, hatalmas élmény volt! Hajnali 3 körül hagytuk el Zamárdit, a nagy kedvenc Loco Dicera már nem maradt energiám, de cseppet sem bántam.

Augusztus 10.-én eljött a Sziget 0. napja is, ami pont a párom születésnapjára esett. Ő hatalmas Robbie Williams rajongó, a jegy volt a születésnapi ajándéka. Ekkoriban léptem be a második trimeszterbe és folyamatosan rosszul voltam, kissé félve indultam neki az estének. Délben még a "porcelánistenhez imádkoztam", kétséges volt az este sikeressége, de nagyon figyeltem, hogy mit eszek és mindig volt nálam egy kis üveges cola. Érdekes, hogy mindenféle praktikát bevethettem a rosszullétekre, de csak ez volt az egyetlen amitől jobban lettem, bár ettől is csak az esetek 50-60%-ában. Ekkorra már hazaköltöztem Budapestről, de a volt lakótársam befogadott minket egy éjszakára, így nem kellett éjszaka hazautazgatni. Délután felértünk a lakásba, ledőltünk még egy órára aludni, majd jött a készülődés és irány a Sziget. A tömegközlekedést választottuk, abszolút nem bántam meg, imádok ilyenkor bkv-zni, rengeteg érdekes arccal találkozik az ember. 6 körül értünk a kapukhoz, itt kiváltottuk a jegyeinket, majd beálltunk a sorba, 3/4 7-re már benn is voltunk a fesztivál területén. Én ezelőtt még sosem voltam Szigeten, inkább az elektronikus zenei fesztiválokat részesítettem előnyben, de rögtön magával ragadott a hely. Hál' Istennek a rosszulléteknek nyoma sem volt, ismét jót tett a szabadlevegő, bár nagyon meleg volt és egy-két helyen óriási por. Sétálgattunk kicsit, sorbanálltunk ásványvízért és sörért, majd Robbie kezdése előtt fél órával kerestünk egy barátságosnak tűnő helyet a nagyszínpad előtti téren. Körülöttünk megtalálható volt a 2-60 éves korosztály, igazi családi hangulat volt. A koncert zseniális volt, az előttünk álló apuka nyakában egy kb 4 éves szőke kissrác végigénekelte az egészet, brutálisan édes volt. Teljesen más hangulata volt, mint a Balaton Soundnak, ott is mindenki egy "nagy család" tagja, de itt talán nagyobb az elfogadás, és korosztálytól, nemtől, nemzetiségtől függetlenül. A koncert végeztével megkíséreltük körbejárni a Szigetet - a mai napig nem tudom, hogy sikerült-e -, nekem nagyon tetszett. Hatalmas retrodiscoba csöppentünk az egyik italpultnál, vagy 3/4 órát táncoltunk és énekeltünk, utána kellett is egy 10 perces pihegés az egyik padon. Sétálgattunk, megnéztük a különböző színpadokat - a 0. nap ellenére nagyon soknál szólt a zene -, majd 2 óra fele útnak indultunk haza. A hév-nél várt ránk egy rövidebb sorbanállás, de bőven kibírható volt, a Batthyány tértől pedig taxival folytattuk utunkat. 3 körül szinte úgy ájultunk be az ágyba, boldogan, fáradtan, örök emlékekkel gazdagodva.

Összességében mindkét fesztiválon nagyon jól éreztem magam és abszolút nem volt "hátráltató tényező", hogy egy icipici élet lakozott a pocakomban. A párom előtt le a kalappal és hatalmas hála neki, végig odafigyelt rám és gondoskodott róla, hogy mindig legyen a kezemben egy üveg ásványvíz. Ha valaki várandósan úgy dönt szeretne fesztiválozni biztosan nem beszélném le róla, de van 1-2 dolog, amit érdemes észben tartani. Eddig is fontosnak tartottam a higiéniát, de most 2 üveg kézfertőtlenítő is lapult a táskámban a nedves törlőkendő mellett és az sem ártott, hogy a combjaim "bírták a gyűrődést/tartást", ha épp mosdóba kellett mennem. Előtte, utána szigorú kézfertőtlenítés következett, na meg óriási levegővétellel belépés. :) Ha valaki nem bírja a tömeget útnak se induljon, de ha ez nem akadály, akkor csak rajta, nincs vesztenivalója! Elvégre is a "terhesség nem betegség", ésszerű keretek között bármit lehet, ha bírja az ember lánya. :)