A new yorki utunk beszámolójának második részletét olvashatjátok most. A jetlag miatt nem vagyok épp kreatív állapotomban, így az írás rövid lesz, beszéljenek helyettem a képek. :) Terveim szerint élménybeszámoló még ezen kívül egy lesz, majd egy összefoglaló cikk, hogy milyen a "nagy alma" egy 13(/14) hónapos gyerkőc igényeit figyelembe véve, kezdve a tejallergiától, a blw-n át a közlekedésig. 

 

Húsvét hétvégéje sem telt otthonülősen. Szerencsénkre szuper idő volt, így pénteken a közeli Ryeba vezetett utunk, ahol a tengerparton tettünk egy óriási sétát. A hőmérséklet 18-19 fokos volt, de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy - bokáig - belemenjünk az óceánba. Ezt Kristóf élvezte legjobban, alig lehetett kicsalogatni a vízből. Innen egy cheesecake factoryba tartottunk, ahol végre megkóstolhattuk az igazi amerikai sajttortát. A tejtartalma miatt K. ebből nem ehetett, Ő egy óriási adag paradicsomos pennével vigasztalódott. Az első étterem volt, ahol volt etetőszék és egy szót sem szóltak, hogy a gyermekünk kézzel eszik. Igaz ezt most már nagyon szépen tisztán teszi, maximum Ő maga lesz egy igazi kismalac, de a földön 1-2 darab tészta található. A személyzet meg is jegyezte, hogy milyen ügyes és nem akarták elhinni, hogy csak 14 hónapos. 

Szombaton egy hosszabb útra vállalkoztunk, autóba ültünk és kitűztük célállomásnak Woodstockot. Igen, azt a “híreset”, ahol ’69-ben a fesztivál volt :) Elragadó kisváros, kicsit olyan mintha megállt volna az idő. Mindenhol hirdetik a békét, az egymás elfogadását és nagyon kedvesek az emberek. Volt olyan, ahol az üzletből kijött az eladó szólni pár kedves szót, boldog életet kívánni és Kristófhoz is volt pár kedves szava. Mindezt Ázsiában is megteszik, de ott azzal a szándékkal, hogy menj be és vásárolj náluk, itt semmiféle ilyen indíttatást nem véltünk felfedezni. Ettünk egy óriási macaront, fagyiztunk - volt cukor- és tejmentes Kristófnak is! - majd elindultunk visszafele, ahol félúton egy igazi pasiknak való különlegesség esett utunkba, az Orange County Choppers műhelye, shopja és étterme. A műhely sajnos szombati nap lévén nem volt nyitva, de az eladóhölgy kedvességének köszönhetően az ajtóból bepillanthattunk. A shopban ki van állítva a  sorozatban készült motorok nagy része, 2-re fel is lehet ülni, vásárolható mindenféle csecsebecse és motoros kellék. Az étteremben vacsoráztunk, volt külön gyerekmenü, így Kristóf csirkemellet evett, mi pedig hamburgereztünk. 

Hamar elérkezett a vasárnap, a nyuszi 30 fokot hozott magával, mi ennek örömére hármasban nekivágtunk a városnak. A Grand Centralból a Wall streetre vezetett az utunk, ahonnan tettünk egy nagy sétát, majd felültünk  a Staten Island Ferryre és áthajóztunk a szigetre. Innen csodálatos kilátás nyílt Manhettenre, út közben a szabadságszoborban is gyönyörködhettünk. Óriási szerencsénk volt, volt egy kisebb zivatar, ami pont akkor ért el minket mikor a hajón voltunk, így nem áztunk meg. A jó időt kiélvezve sétáltunk a városban, megnéztük Little Italyt és China Townt. A két “kerületet” csak egy utca választja el egymástól, érdekes volt a toszkánai hangulatból 1,5 perc alatt átérni egy mini Kínába, ahol minden han írással van kiírva, tele van keleti gyümölcsökkel és minden 2. üzletben szárított tengeri állatokat árulnak - fel is idéződött bennem a hongkongi utam, ahol a 28 fokban sállal közlekedtem a szagok miatt. Innen indultunk haza, hogy előkészüljünk a hétfői tojáskeresésre, amit itt hagyományosan vasárnap tartanak. Nagy örömmel fogadták a gyerekek, még névreszóló tojást is festettünk nekik, amit Lizzy egyértelműen jobban értékelt, mint Kristóf. 

Kedden kipihentük a hosszúhétvége fáradalmait, majd következett egy nagyon mozgalmas hét, amiről egy következő bejegyzésben fogok írni… :)