Március végén eldöntöttük, hogy idén nem a “klasszikus” tengerparti nyaralást választjuk, hanem Angliába utazunk, pár napot eltöltünk a fővárosban, majd bérelünk egy autót és délnek vesszük az irányt, ugyanis ott élnek a barátaink, akiknek már rég adósok voltunk egy látogatással. London mindig is közel állt a szívemhez, így egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb Kristóffal is ellátogatunk ide. Szeretem a parkjait, a Temze partján sétálni, az itt élő emberek sokszínűségét, a piacait, a fish and chipset, rajongok a tipikus angol épületeiért és még folytathatnám a sort egészen sokáig...

Csütörtökön indultunk a bécsi reptérről, az esti Eurowings járattal utaztunk és ottani idő szerint nem sokkal 8 óra után landoltunk a Stansted repülőtéren. Kristóf ismételten jól viselte a repülőutat, az utolsó 20 percben szundizott is egy kicsit.  Ez a pihenés elegendő volt arra, hogy a hotelig ezres fordulatszámon pörögjön, majd a szoba elfoglalása és egy gyors zuhany után 3 perccel az igazak álmát aludva túrjon ki minket egy óriási franciaágyról. A Park Plaza Westminster Bridge szállodába foglaltunk, ami túlzás nélkül lenyűgöző volt. A szobából egyenesen a hídra és a Big Benre nyílt a kilátás, az ágyunk kényelmes és óriási volt. A reggeli bőséges és még arra is figyelt a személyzet, hogy ablak mellett kapjunk helyet, pedig csak megemlítettük, hogy Kristóf mennyire imádja a buszokat. 

Pénteken délelőtt apával elugrottunk egy “Z betűs üzletbe”, ugyanis én szerencsésen otthon hagytam minden városnézés-kompatibilis cipőmet. Eközben Kristóf édesapámmal és édesanyámmal bandázott. Hamar visszaértünk, felöltöztettük a gyerkőcöt és elindultunk a Natural History múzeumba. Kristóf ezt New Yorkban is imádta, itt sem volt másképp, örömmel futkározott a kiállított állatok között. Innen gyalog vettük az irányt a Hyde Park felé, elsétáltunk az Albert Memorial és a Royal Albert Hall előtt, majd a tó felé folytattuk utunkat. Ez Kristófnak óriási élmény volt - a vizimadaraknak szerintem kevésbé - kergette a ludakat és a galambokat hatalmas kacagás közepette. A park egy csendesebb részén előmerészkedtek a mókusok is, a nekik készített mogyorónak hála pedig még a lábamon is felmásztak. Innen metróra ültünk és elindultunk vissza a szállásunkra. Farkas éhesek voltunk így a legjobb döntésnek a szobaszervíz bizonyult, ami a hotel színvonalához képest meglepően kedvező árfekvésű és óriási választéka van. Ezek után medencéztünk egyet, a felnőttek kipróbálták a szaunát is, papa pedig letesztelte az edzőtermet is, amit - szállodához képest - csillagos ötösre értékelt. Kristóf hamar álomba szenderült, édesanyám pedig felajánlotta, hogy vigyáz rá. Mi tettünk egy órás sétát a Temze parton, majd visszamentünk a szobánkba, hogy felkészüljünk a másnapi kalandokra.

Szombaton délelőtt kisfiunkat elrabolták a nagyszülei “Ti csak legyetek kettesben!” felkiáltással, tettek vele egy nagy sétát a környéken, majd Papival aludt egyet a szobában. A délutáni alvás ideje alatt édesanyámmal átsétáltunk a hídon, hogy felfedezzük a Westminster apátságot. Magyar nyelven is volt audio tour guide, így esélyem sem volt végigrohanni az egészen, minden egyes helyszínen becsületesen megálltunk. Érdekes volt, maga a templom pedig gyönyörű, bár nekem kissé nyomasztó volt a tudat, hogy egyben temetkezési hely is. A szállásra visszatérve a fiúk indulásra készen vártak minket, Camden town volt következő úti célunk. A piacon vásároltunk pár kézműves terméket, megálltunk a magyar lángososnál - szuper jófejek voltak a csajok - és próbáltunk kicsit elveszni Camden hangulatában. Kristóf imádja a piacokat, persze mindent meg is tapogatott, beszélni még nem tud de megvetetett egy kis “londoni” buszt és természetesen levett mindenkit a lábáról. Visszatértünk a szállodába, vacsoráztunk, majd sétáltunk egyet a London Eye lábánál, angliai viszonylatban kellemes meleg este volt. 

Vasárnap szüleimet kikísértük a repülőtérre, mi pedig hármasban felvettük a bérelt autónkat és elindultunk Bournemouthba a barátainkhoz. Ők Szandra, Gábor és a 1,5 éves Szaffi. Este, mire odaértünk isteni vacsival vártak minket, picit beszélgettünk, majd mindenki nyugovóra tért. Mi egy közeli hotelben béreltünk szobát, 3 perc autóútra tőlük, így másnap ébredés után egyszerre hozzájuk indultunk. A gyerkőcök ismerkedtek, de még nem volt túl nagy az összahang, így gyorsan megreggeliztünk és négyesben - a két anyuka a gyerkőcökkel - elindultunk sétálni, játszóterezni. A fiúk addig otthon maradtak, dolgoztak, Gábor pedig még egy isteni ebédet is főzött amíg távol voltunk. Annyira elbeszélgettük az időt, hogy a játszótéren szedtek minket össze és hazamentünk ebédelni. Szaffi és Kristóf a nagy séta alatt letudták a délutáni alvásukat, aminek köszönhetően sokkal jobb kedvük lett, sikerült egymásra hangolódniuk és nagyon édesen játszottak együtt. Délutánt Bournemouth parkjaiban sétáltunk, mókusokat etettünk, kacagtunk, beszélgettünk és élveztük az együtt töltött időt. Szandráék azok a barátaink, akikkel sajnos ritkán találkozunk, de úgy beszélgetünk, mintha tegnap találkoztunk volna utoljára. Ők a saját fotósvállalkozásukat viszik a kis angliai településen, nagyon szuper képeket lőttek rólunk! Ha itthon vannak is vállalnak fotózást, privátban szívesen küldök elérhetőséget hozzájuk és garantálom, hogy nem fogtok bennük csalódni! :) De térjünk csak vissza az élményeinkre… Ők előbb hazamentek, mivel Szaffi álmos lett, mi még sétáltunk egy kicsit a parton és a mólón, majd bementünk vacsiért egy helyi 5 guysba. Ez egy amerikai franchise és mint megtudtuk Angliában 13 üzletük van már. Érdemes betérni, ugyan azokkal az ízekkel találkoztunk, mint az USA-ban, szuper nosztalgia volt és Gáborék szerint a vegaburgeruk is nagyon jó. 

Kedd reggel lementünk a tengerparta. Kristóf imádta és ment volna a vízbe, de 18 fokban ez nekem nem tűnt túl jó ötletnek. A helyiek bikiniben napoztak, a vízben pancsoltak én pedig egy hosszúnadrág-póló párosításban majd’ megfagytam. Délben elköszöntünk barátainktól (de már csak 1 hónap és újra találkozunk!), majd elindultunk Stonehenge felé. Kristóf szundított egyet az 50 perces úton, hogy ott teljes zsiványsággal fedezhesse fel a vidéket. Egy hatalmas parkolóból egy épületegyütteshez visz az út, itt lehet megvásárolni a jegyeket, van egy étterem, shop és egy múzeum is, ahol nagyon érdekes interaktív előadások vannak. A Stonehengehez buszok viszik ki az embereket, odafele nem kellett sorbaállnunk, visszafele viszont óriási sor volt. Mivel látták, hogy babakocsival vagyunk rögtön előre engedtek minket, így ott sem kellett várakoznunk a lurkóval. Hamar eltelt az idő, nekünk pedig indulnunk kellett a repülőtérre. Több, mint 3 órás utunk volt, hétköznap ellenére óriási dugók voltak, kalkuláltunk késéssel, de így is “gate open”-re sikerült beérnünk, buktuk az édesség vásárlási terveinket. A check-innél ülő pasi kőbunkó volt és az előre kifizetett díj ellenére nem a nagy lábteres helyre adott ülőhelyet, amit a nagy rohanásban mi csak a gép előtt vettünk észre, ebből lett is egy kisebb kavarodás, de végül a stewardesseknek - és az okostelefonnak - hála megoldódott a dolog. Itthoni idő szerint fél11-kor keveredtünk ki a reptérről, felvettük a parkolóban az autót és elindultunk haza, hogy végre pihenhessünk.

Nagyon jól sikerült nyár eleji nyaraláson vagyunk túl, szuperül éreztük magunkat. Kristóf miatt idén a tengerparti, pihenős nyaralás nem kivitelezhető - minden lenne csak pihentető nem, nagyon virgonc, eleven, érdekli a világ és muszáj lekötni mindig valamivel a figyelmét, amihez nem elég pár homokozójáték. Ha ez így marad felfedezzük a hűvösebb éghajlatú helyeket a jövőben, mindannyian élveztük és rengeteg élménnyel gazdagodtunk ismét.

Fotók: Kids in Light Photography http://www.kidsinlight.com  és mi :)