A phuketi élményeinket összefoglaló bejegyzést azzal zártam, hogy reményeim szerint hamarosan egy újabb tengerentúli útról számolhatok be. Ezt a bejegyzést épp egy harrisoni kanapén ülve írom, Kristóf mellettem szuszog, otthon pedig már este 8 óra van. Az USA-ban vagyunk, Manhattantől mindössze 45 percnyi vonat és autóútra, igazi "lila akác köz" környéken, ahol javában tombol a húsvéti láz. De kezdjük csak az elején…

Drága Kisfiam!

Ez a bejegyzés most nem egy földrajzi utazásról szól, hanem a Te eddigi életedről, arról a rövidke egy évről, amit eddig velünk töltöttél. Hamarosan ünnepelünk, talán mire befejezem ezeket a sorokat huszonegyedike lesz, a Te nagy napod, életed első születésnapja. Itt szuszogsz mellettem, elfáradtál a nagy délutáni sétában, csak nézem a hosszú szempilláidat, fitos nózidat és a pici szádat, amin - jóságod jeleként - most egy pici repedés is van.

2016 augusztusában megakadt a szemem egy facebook hirdetésen, hogy édesanyák készítenek meglepetés dobozt édesanyáknak. Rákattintottam, majd szembejött velem két szuperanyu Kata és Dia, akik megálmodták ezeket a dobozkákat és minden évszakban kreatívabbnál kreatívabb dolgokkal pakolják tele babák és anyukák nagy örömére. Meg is rendeltem az első Mommy Mia boxunkat, amiben volt egy szórólap (is) egy bizonyos Szabin a mami 2. mamatáborról. Osztottunk szoroztunk apával és úgy döntöttünk miért ne vennénk részt mi is, így október 9-11-ig a Bambara Hotel vendégszeretetét élvezhettük sok-sok babás családdal együtt.

Mielőtt először repülőre ültünk K.-val nagyon sok kört futottam mi is a teendő, ha egy 8 hónapossal vennénk nyakunkba a nagyvilágot. Bújtam az internetet, kérdezgettem védőnőket, orvosokat, de igazán kielégítő választ senki sem tudott adni, magyar "irodalom" pedig nem igazán, vagy csak tessék-lássék módon létezik, így maradtak az angol nyelvű honlapok és a józan paraszti ész. Valószínű közel sem lesz teljes az írásom, de megpróbálom összeszedni Nektek pár pontban, hogy mi az ami nekünk jól jött készülődés közben és az út alatt.

2016 februárjában megszületett Kristóf, megkezdődött az életünk hármasban, családként. Az első időszak nem volt a legegyszerűbb, visszagondolva szerintem a felére nem is emlékszem igazán. Szoptatás-pelenkázás-altatás bermudaháromszögben éltük le az első 8 hetet, napi minimum 3 óra hasfájós sírással, néha úgy éreztük, hogy sosem lesz vége, de ez egyik napról a másikra elmúlt és kaptunk egy csupamosoly életvidám kisfiút, aki imádja felfedezni a világot. Első életévében felfedeztük kicsi országunk, Ausztria és Szlovákia egyes helyeit, de a lényeg, amiért ez a poszt született a 10 napos utazásunk Phuketre.

Májusban elhatároztuk, hogy még egy éves kora előtt elvisszük K.-t egy interkontinentális útra. Gondolkoztunk a lehetőségeinken és Phuketra esett a választásunk. 2015 februárjában egyszer már jártunk itt, kézenfekvőnek tűnt olyan helyre menni, amit már valamelyest ismerünk. A szüleim is velünk tartottak, az ő hezitálásukra vártunk, végül júniusban megvettük a repülőjegyeket, majd október 24.-én megkezdődött az utazásunk.