Április 18 kissé hűvös, de napsütéses időt tartogatott számunkra, így ismét nekivágtunk Manhattannek. A Grand Centralból a 42. utcán vezetett az utunk, ugyanis előző este Szellemírtókat néztünk, így adta magát a dolog, hogy a New York Public Library lesz az uticélunk. Bőven ebédidő volt mikor odaértünk, így a Bryant parkban leültünk, a közeli éttermekből pedig hoztunk mindenkinek harapnivalót. Kristóf csirkemellet falatozott és 2 leejtett falat után rájött, hogy a galambok még ezt is megeszik, így ezek után több került a földre, mint a szájába - így csinált kannibált belőlük egyszem gyermekem. Miután ebédeltünk célba vettük a bejáratot és felfedeztük a filmből már ismerős termeket. Kristófnak nagyon tetszett, imádja a könyveket, olyan szakértelemmel mászkált fel-alá, mintha felét már kiolvasta volna. Kicsit izgultam a csend miatt, de a közeg jó hatással volt rá, esze ágában sem volt beszélni, nem úgy a folyosókon, ahol még egyszer sikított is - tetszett neki ahogy visszhangzik. Mikor kiértünk a könyvtárból örömmel nyugtáztuk, hogy melegebb lett, így gyalog vágtunk neki az útnak az American Museum of Natural Historyba. Ha előre tudjuk, hogy fél6-kor zár biztosan beültünk volna egy taxiba, így viszont 3/4 5-re sikerült odaérnünk. Bepillantottunk, Kristófnak nagyon tetszett, így azt a döntést hoztuk, hogy egy másik nap visszatérünk. A Central Parkon keresztül sétáltunk vissza a Grand Centralba. A vonatút után a “sógornőjelöltem” igazi equadori vacsorával várt minket, imádtam, egyszerűen fantasztikus volt! 

Másnap ismét öten vágtunk neki a városnak, a fiúk nagy örömére a New York International Auto Showra vezetett az utunk. Rengeteg autó volt kiállítva, Kristóf csak úgy futkozott közöttük és mondogatta, hogy “brümbrüm”. :) Az amerikai márkákon kívül a japánok és az európaiak is képviseltették magukat - innen is üzenném, hogy egy X4-es BMW-t kérek a Jézuskától, ígérem sok szép blogbejegyzést írok róla - és a luxusmárkákon kívül mindbe bele is lehetett ülni. Sajnos az oldtimereket nem láttuk, pedig nagyon kíváncsi lettem volna rájuk. 

Az elkövetkező két nap családi programmal telt, otthon voltunk, beszélgettünk, a gyerkőcökkel játszottunk és sokat nevettük. Pénteken a közeli Mamaroneckbe ugrottunk át, ahol egy óriási sörboltba tértünk be - még én is, aki nem szereti a sört. Kb. egy kézilabdapályányi területen csak sört árulnak és vagy 20 félét tudsz ott helyben csapolni magadnak. A Balin jól ismert Bintangot, de a thai Singhat is megtaláltuk. Magyar sörrel nem találkoztunk, de ógyallai Zlaty Bazantot találtunk. 

Szombaton a család Bostonba utazott, édesapának ott volt dolga, keresztpapiék pedig elkísérték, így kettesben maradtunk Kristóffal. Mivel már csak 2 napunk volt hátra az útból úgy döntöttem kettesben vágunk neki a városnak. Ébredés után megreggeliztünk, felöltöztünk, Kristófot beültettem a babakocsiba és bevonatoztunk a városba. Mivel szemerkélt az eső úgy döntöttem, hogy visszamegyünk a Természettudományi Múzeumba. A Grand Centralból metróztunk, mikor odaértünk nagy meglepetés ért, a megállónál lévő múzeumbejárat zárva volt, így kénytelen lettem volna egyedül babakocsistól felcipelni a lépcsőn Kristófot. Szerencsémre két nagyon kedves lány segítségemre sietett, így hamar feljutottunk és mehettünk megnézni a kiállítást. A különböző népcsoportok bemutatása nem volt túl izgalmas K.-nak - nekem azért a húsvét-szigeteki moai nagyon bejött! - így azokban a termekben időztünk ahol állatok voltak. A folyosókon különböző állatok csontjai vannak műanyagból kiöntve, ezek különösen tetszettek neki, percekig tapogatta őket és az állatokat is nagyon kedvelte, a kedvencei egyértelműen az elefántok voltak. Több, mint 3 órát töltöttünk itt, ebédeltünk és elindultunk vissza a Grand Centralba. Mivel kisütött a nap aznap is a sétálást választottam, a 5th avanuen sétáltunk a 42. utcáig. Otthon már nagyon vártak minket, mindenki elmesélte az élményeit, majd fáradtan tértünk nyugovóra.

Az utolsó teljes napunkon ismét Manhattant választottuk uticélnak. Apa találkozót beszélt meg a volt padtársával, így ez a nap is jó hangulatban, sok nevetéssel telt. Kaptam egy kis kimenőt tőlük, ők elmentek Kristóffal a Central Parkba játszóterezni és mókázni, én pedig betértem a Museum of Modern Artba. Őszintén szólva ezt a programot Kristóffal biztosan nem vállaltam volna be, nem hiszem, hogy lekötötték volna a képek, így viszont egyértelmű volt, hogy ide megyek. Elképesztő volt látni Van Gogh, Monet vagy Dalí alkotásait! A fiúkkal a Broadwayen lévő Joe & The Juiceban találkoztunk, majd innen sétáltunk le egészen a Flatiron Buildingig. A Madison Square Parkban találkoztunk párom testvéréékkel, majd átautóztunk a Brooklyn Hídon. Az East River partján a Main Street Parkból csodáltuk meg naplementében a várost, majd elindultunk haza. Vacsora után bepakoltunk a bőröndjeinkbe, ami nem kis munkának bizonyult (így is vennünk kellett még egyet) és szomorúan hajtottuk álomra a fejünket.

Elérkezett az április 24-e. A gépünk 17:40-kor indult (volna), így 2-kor indultunk a repülőtérre, párom testvére és Lizzy vittek ki minket, a sógornőjelöltem sajnos dolgozott, de búcsúzkodni hazajött hozzánk. A terminálhoz érve ért minket a meglepetés, a gépünk késik, tervezett indulás 20:15. Szuper, visszamenni Harrisonba nem érte volna meg, így maradtunk a reptéren. Rossz érzés volt búcsúzkodni, legközelebb, ha minden jól megy jövőre látjuk egymást. Kristóf is érezte ezt, ki sem akart szállni a keresztpapi kezéből, Lizzynek még puszit is adott. A várakozás alatt próbáltuk kicsit “fárasztani” Kristófot, hagytuk had játsszon, sétáljon. A járatkésés hamar összekovácsolta a társaságot, párom egy csoport olasszal társalgott, én egy magyar házaspárral, majd miután Kristóf “becsajozott” egy koszovói de USA-ban élő édesanyával. Végül 20:40-kor hagytuk el a kifutót. Óriási szerencsénk volt, nem volt tele a gép, így egy hármas sorban ültünk, Kristóf pedig már a felszállás utáni pár percben elaludt. A köztünk lévő széken szundított, kb. 2 óra után felébredt és 3 órán keresztül ébren volt. Ez idő alatt játszottunk, könyvet nézegettünk és sétáltunk. Mikor ismét elaludt én is szundítottam vele egy órát. Hamar telt az idő, a reggeli után már készülődtünk is a leszálláshoz, gyorsan elment a 8 óra. Landolás után édesapám várt minket a reptéren, Kristóf kitörő örömmel fogadta. :) Bécsből hazaérve rögtön 2 órát aludtunk, majd élménybeszámolót tartottunk a családnak.

Így zajlott a mi kis amerikai utunk. Néha akadtak nehézségek, de ezeken hamar sikerült túllendülni. Kristóf egy nagyon szuper kissrác, érdkeli a körülötte lévő világ, mindent megnéz, megfog, megszagol és a maga kis zsiványságával reagál rá. Egy élmény vele utazni, ha a világ másik végére, ha a közeli kis állatsimogatóba megyünk, mindig kitalál valami újat, egyedit és utánozhatatlant. Hálás vagyok, hogy minket választott egy felhő szélén ücsörögve, nála tökéletesebb gyerkőcöt elképzelni sem tudnék számunkra :) 

Ezzel a képpel zárom az élménybeszámolót, a new yorki "kedvenc helyünkön" a broadwayi Joe&The Juiceban készült Kristófról, épp egy szívószállal dobolt. :) Még egy "New York totyogóval" bejegyzéssel tartozom, terveim szerint ez is hamarosan érkezik. 
Köszönöm, hogy elolvastátok! :)