Drága Kisfiam!

Ez a bejegyzés most nem egy földrajzi utazásról szól, hanem a Te eddigi életedről, arról a rövidke egy évről, amit eddig velünk töltöttél. Hamarosan ünnepelünk, talán mire befejezem ezeket a sorokat huszonegyedike lesz, a Te nagy napod, életed első születésnapja.  Itt szuszogsz mellettem, elfáradtál a nagy délutáni sétában, csak nézem a hosszú szempilláidat, fitos nózidat és a pici szádat, amin - jóságod jeleként - most egy pici repedés is van. 

2016. február 20-án óriási izgalomban feküdtünk le aludni édesapáddal, hisz' másnapra volt kiírva érkezésed dátuma. Te ekkor még a füled botját sem billegetted, békésen szunyókáltál a pocakomban és hagytál pihenni engem is. Vihar előtti csend volt ez, másnap 18:20 perckor megérkeztél közénk. Sajnos erre én nem emlékszem, mivel aludtam, de édesapád szerint óriási hangod volt, nagyon sírtál. Mikor meghallottad a hangját és kezébe vehetett megnyugodtál, békésen néztél rá "Apa megérkeztem!". A mai napig bánt, hogy ott és a következő 6 órában nem lehettem Veled, nem biztosíthattalak arról, hogy szeretlek és mindennél jobban vártalak. Szívből remélem, hogy pótolni tudom ezt az űrt, hogy megbízz bennem, ragaszkodj hozzám és tudd ezentúl mindig Veled leszek ha szükséged van rám! Mikor végre először találkoztunk a "nagyvilágban" rettentően sírtál. Már akkor is gyönyörű voltál, egy csöpp kis élet, aki nem találta helyét. Az őrzőben rám vigyázó nővér megengedte, hogy a mellkasomra vegyelek - ezért azóta is nagyon hálás vagyok neki - és ott rögtön megnyugodtál. Csodálatos és mély pillanatok voltak ezek, 4 órát töltöttünk így, mikor nagyon nyugtalan lettél, féltem, hogy leesel rólam. Mivel én még nem mozoghattam az ápoló hölgy levett a testemről és elvitt sétálni. Ekkor ismét elaludtál, a többi gyermek között szundítottál. Minden perc egy órának tűnt, végül elérkezett a délelőtt 10 óra, mikor végre bekerültünk a szobánkba és csak mi ketten voltunk. Te és én, édesanya és fia, majd hamarosan csatlakozott hozzánk édesapád is, így lettünk mi egy párból boldog nagy betűs CSALÁD, Te a gyermekünk, mi édesapa és édesanya. Köszönöm, hogy egy felhő szélén ücsörögve minket választottál, ígérem minden erőmmel azon leszek, hogy ezt megháláljam és olyan életet biztosítsunk Neked, amilyenre vágysz.

Azóta eltelt egy év és itt az ünneplés ideje. Sok mindent éltünk meg ez alatt a rövid idő alatt. Volt, hogy Veled együtt könnyeztem, de hál' Istennek sokkal több mókában és kacagásban volt részünk. Sosem felejtem el az első lépteidet, ahogy óvatosan tetted egyik lábad a másik után, szinte félve, de óriási bátorsággal és még nagyobb büszkeséggel a szemedben. Mintha azt mondtad volna "nézd anya, sikerült!" és én csak öleltelek, nagyon büszke voltam Rád! Az első mosolyod, sárgabarack kóstolásod, pancsolásod és rengeteg mozdulatod emléke itt él a fejemben, mintha csak tegnap történt volna. Mikor először éreztél a lábad alatt homokot és láttad meg a tengert megfogadtam, hogy lehetőségeink szerint felfedezünk számunkra idegen helyeket és kultúrákat. Szeretem nézni az arcodon a felfedezés örömét és az eltökéltséget, mikor új kihívásokkal nézel szembe. Csak remélni tudom, hogy jó szüleid vagyunk és helytállunk a mindennapok nehézségei közepette. Remélni, hogy boldog és egészséges leszel, hogy eléred a céljaidat. Mi édesapáddal minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ez így legyen. A Jóisten éltessen erőben, egészségben és boldogságban, legyen csodaszép, boldog születésnapod!

Szeretlek, Édesanyád