Sokat gondolkoztam hogyan is kellene megírni ezt a bejegyzést, de most, hogy már nem gyötör a jetlag és Kristófnak is kijött a 4. őrlőfoga (jupiii) képes voltam értelmes mondatokká rendszerezni a fejemben kavargó kósza gondolatokat.
Februárban döntöttük el, hogy áprilisban repülőre ülünk Kristóffal és meglátogatjuk párom bátyjáékat New Yorkban. Ez előtt az út előtt sokkal kevésbé izgultam, mint a phuketi nyaralás előtt, mivel a miénknél sokkal fejlettebb országba utaztunk, ez alapján a listám is kicsit lazábbra vettem, gyakorlatilag meg sem nyitottam az erről szóló bejegyzést (itt olvashatjátok:http://hetmerfoldeskiscsizma.reblog.hu/repules-csecsemovel-kisgyerekkel ) - na meg emlékezetből is elég jól megy már a dolog. Az út idején Kristóf stabilan járva, hosszú sétákra volt képes, egyedül evett és napközben 1-szer, kb 1-1,5 órát aludt, egyértelműen kommunikálta az igényeit (üdvözöllek dackorszak, nem vártunk túlságosan). Ezeket csak azért tartom fontosnak, mert szerintem gyerkőcöket nem lehet “hónapokban mérni”, inkább az érettségük mérvadó, ehhez viszonyítva készült a poszt. Kategóriákra szedtem a tapasztalataimat, fogadjátok szeretettel:

 

usa new york utazás gyerek utazás gyerekkel manhattan baba babamama totyogó babamamablog nyaralás repülés

Repülés:
Két lehetséges opciót tartottunk számon, az egyik az volt, hogy Bécsből közvetlen járattal megyünk a JFK-re Austriannel, a másik, hogy Budapestről, Frankfurti átszállással szintén JFK-re érkezünk Lufthansával. Nekem nagyon húzott a szívem a németekhez, repültem már velük hosszabb távon és roppant szimpatikus volt a repülőgép elrendezése/komfortja, a személyzet mentalitása, a fedélzeti ellátás és a tájékoztatás pontossága is. A közvetlen járat miatt mégis az Austriant választottuk. Interkontinentális útra biztosan nem vállalkozom velük mégegyszer - Európán belül viszont mindig jelesre vizsgáztak - de nem volt borzalmas az utunk. Ami bosszantó, hogy nem tartják fenn az első sort a kisgyermekeseknek, így aki kapja marja alapon (=aki előbb foglal) 30 EUR/fő/útért lehet foglalni bárkinek. Odafele még sikerült elcsípnünk, visszafele viszont már le volt foglalva mikor vásároltuk a jegyeinket. Tejmentes menüt kértem a foglalásnál, ezt elfelejtették, de az ételek egy része így is az volt, nem haltunk éhen sem én sem a gyerkőc. Ami viszont pozitívum, hogy a szék kényelmesebb volt, mint pl. a Qatar 787-esein. Hazafele 3 órát késett a gépünk, erről sem sms-ben sem e-mailben nem kaptam értesítést (pedig kértem), amikor a repülőtéren érdeklődtünk mindenki csak a vállát húzkodta. Ez szintén nem túl pozitív, ha az ember egy 14 hónapos örökké mozgó gyermekkel van megáldva egy olyan reptéren, ahol az égegyadta világon semmit nem lehet csinálni egy ekkora emberpalántával. Összességében 10/5 pontot adnék az útra, ha osztályozni kellene.
Jetlag:
A gyerkőcöt abszolút nem viselte meg - engem hazafele annál inkább - így erről nem igazán tudok írni. 

Babakocsi/hordozó:
Már 60 kilóméterre jártunk otthonról, mikor beugrott, hogy “Úristen a háti hordozót otthon hagytuk!”. Óriási hiba, már a reptéren nagyon hiányzott, pár nap ott tartózkodás után be is szereztünk egyet. Közel sem volt MyCarrier minőség, egyedül fel sem tudtam tenni, de kihúzott minket a pácból és M pozícióban ült benne a gyerkőc, így erre az időre tökéletesen megfelelt, az ára pedig pont 1/5-e volt a jól megszokott, imádott hordozónknak.
A babakocsit a Prampackjében már a check-innél feladtuk, nekünk így könnyebb, mivel nem kicsi és Kristóf amúgy is csak akkor ül bele mikor nagyon elfáradt a sétában. Az út előtt gondolkoztam rajta, hogy be kellene szereznünk egy Yoyot a helytakarékosság miatt (bár a gyerkőcnek egy stroller mérettől függetlenül ingyen szállítható szinte az összes légitársaságnál), abszolút nem bánom, hogy nem tettük. Egy Stokke Crusink van, aminek az alsó kosara óriási, így a városban tett séták alatt simán belefért a pelenkázótáska egy öltözet váltásruhával, némi s.o.s eleséggel, a napernyő, egy takaró és mindhármunknak (valamikor 6 embernek!) a tavaszi kabátja. A Yoyoba ezt elég nehezen tuszkoltam volna be az alsó részre. A másik szempont a Crusi mellett az volt, hogy ebben tud aludni Kristóf, nagyobbak a kerekei - így kevésbé rázkódik, magasabban van a gyerkőc és a tolókart is úgy állítom ahogy én szeretném. Innen is egy óriási pacsit küldenék a Stokkenak, imádjuk ezt a babakocsit! :) 

usa new york utazás gyerek utazás gyerekkel manhattan baba babamama totyogó babamamablog nyaralás repülés

Közlekedés:
Harrisonban volt a főhadiszállásunk, ami kb. 45-50 perc vonatút a Grand Centraltól. A vonatozással semmi gond nem volt, minden akadálymentesített és az összes kocsiban van babakocsis/mozgássérült rész is. 
A metrózással viszont már figyelni kell, nem minden megállóban van lift, így érdemes előre megtervezni az utat, vagy fel-le cipelni a babakocsit. Ez ha hárman vagy többen voltunk nem volt gond, ellenben mikor kettesben mentünk Kristóffal okozott némi fejtörést. 
A taxizás is megoldható babakocsival, bepakoltuk a csomagtérbe és indulhattunk is. Léteznek mozgássérült taxik, ezekből egyet sem sikerült leinteni, nem tudom hogyan lehetett volna megoldani a babakocsi szállítását ezekben. 

Étkezés:
Engem személy szerint itt ért az első sokk. Minden (MINDEN! még a kenyér és a bacon is) cukrozott, tele adalékanyagokkal és ha nem speciálisan bio/gmo mentes boltban vásárol (pl. Whole Foods) esély van rá, hogy valami nagyon egészségtelenbe fut bele az ember. Ellenben pl. a McDonaldsban lehet venni rántott csirkemellet, ami a bundájától megszabadítva tökéletes s.o.s. étel volt ha kifogytunk, a másik ilyen a (vajmentes) hash browns. Kristóf imádja a krumplit, így ezzel sosem lőhettünk mellé, ha épp nem volt időnk ennivalót készíteni neki és nem volt még ebéd/vacsoraidő vagy alkalmas hely. Éttermekben már sokkal könnyebb volt a választás, sok helyen van gyerekmenü ami só és cukormentes, de ha nincs is szívesen készítik kevesebb fűszerrel az ételt. Felnőttként is nagyon egészségtelennek tartom az ottani étkezést, ennek ellenére sok mindent megkóstoltunk és volt olyan étel ami kifejezetten ízlett is. A mexikói éttermek ízvilága viszont pozitív csalódás, olyannyira megkedveltem, hogy ha lehetőségünk adódik Ázsia helyett a következő utunk Közép-Amerikába fog vezetni. BLW szempontjából sem tudok igazán részletesen írni, Kristóf már elég tisztán és szépen eszik, ha kedve van ügyesen használja a villát is, így nem okozott gondot, hogy Ő maga egyen (na meg van annyi eszem, hogy nem levest kérek neki egy ilyen helyen, hanem valami könnyebben fogyaszthatót). Ami meglepő volt, hogy amíg itthon egyértelmű az etetőszék használata, addig ott rengeteg gyerek ül a babakocsiban vagy a szülők ölében az étkezések alatt, így mindenhol kérdeznünk kellett van-e etetőszék és volt olyan hely, ahova ennek hiánya miatt nem tértünk be. 

Tej- és szójaallergia:
Étkezésnél sehol nem okozott gondot, mindenhol megoldottuk - bár szoktam mondani, hogy a natúrcsirke rizzsel/hasábbal mindenhol mindenmentes - viszont a boltokban figyelni kell, néhol még a tésztában is találtam tejszármazékot. Növényi tejekből sokkal nagyobb választék van, így mikor kifogytunk a tápszerből nagyon könnyen tudtam helyettesíteni kókusztejjel (fél gallon 3-4 dollár között volt) és az itthoninál jóval sűrűbbek. Azóta is nagyon hiányoznak, szuper krémleveseket lehetne főzni velük! Rengeteg vegán sajt, joghurt van a polcokon, ami szójamentes is, egy igazi kánaán volt ebből a szempontból, a választék óriási és az árfekvés is sokkal kedvezőbb, mint Magyarországon/Ausztriában. A szója- és tejmentes tápszer beszerzése viszont lehetetlen. 3 helyet jártunk érte végig, szakgyógyszerészt is kérdeztünk de egyszerűen nem létezik, amiben nincs tej biztosan van benne szója. Szerencse, hogy a növényi tejekkel ilyen szuperül ki tudtuk váltani és amúgy is már csak az esti az éjszakai és a hajnali etetés zajlik tápszerrel a fiatalembernél. 

Múzeumok:
Látogathatóak gyerkőccel is, bár a többségben nincs külön pelenkázószoba, cserébe a női és a férfi mosdóban is van erre kialakított rész. Szoptatós szobával sehol nem találkoztam - ettől még lehet, Kristóf már nem szopizik, így célirányosan nem kerestem - de New Yorkban teljesen természetes a nyilvános szoptatás. Az AMNH szerintem különösen szuper program a gyerkőcöknek, Kristófnak is nagyon tetszett. Érdemes mindenhova előre megvásárolni a jegyet, így elkerülhető a sorbanállás.

Gyógyszerek:
Előre rákérdeztem párom bátyjáéktól a helyzetre, így annyit vittem, amennyi a repülőn kellhet, plusz s.o.s. készletet, amíg el nem jutunk egy patikába, de nem pakoltam fel belőlük úgy, mint Thaiföldre. Mindent be lehet szerezni - sokkal megengedőbb a szabályozás, mint nálunk - és rengeteg 0/24-es gyógyszertár van. Hál’Istennek megúsztuk betegség nélkül a túrát, patikába is csak tápszerért szerettünk volna menni (vittünk elegendő készletet, de hol máshol ejtene le az ember lánya egy teljes dobozzal, mint az otthonától 9,5 órányi repülőútra?). 

Pelenka:
2 napra elegendő készlettel indultunk útnak (+ a kézipoggyász a gépre), a többit ott vásároltuk meg. Pantst adunk a kisfiamra több okból kifolyólag, itt is ezt tettük. Próbálkoztunk egy amerikai márkával, aminek a nevére már nem emlékszem, ennek az éjszakai pelenkája tökéletes volt, a nappali viszont semmit sem ért az, így abból az itthon is preferált Pampers premium caret vettük. Az itthoni szerintem puhább és jobb is, de erre sem lehetett panasz. 

Ruhák/cipők:
Az amerikai márkák jóval olcsóbbak, mint nálunk, mi 2 bőrönddel mentünk és 3-mal jöttünk, érdemes ezzel számolni. Én legközelebb 100%, hogy kevesebb ruhát viszek és inkább vásárolok ott. 

Sztereotípiák:
“Amerikában minden drága”. Itthoni árakhoz viszonítva a tömegközlekedés, a szolgáltatás (fodrász, műkörmös…) és a hús valóban az, viszont a boltban sosem fizettem többet, mintha itthon vásároltam volna, míg az ottani átlagfizetés ég és föld a magyarországihoz képest. 2 felnőtt és egy gyerkőccel 40-50 dollárból simán meg lehet Manhattanben étteremben ebédelni, ezt már Bécsben sem nagyon lehet olcsóbban. 1 liter benzin kb 200 forintra jön ki, az amerikai márkák olcsóbbak, mint itthon. 
“Amerikában mindenki hamburgert eszik.” Nem, néha esznek pizzát vagy mexikói kaját is. :) Viccet félretéve ha valaki keres talál, sok helyen csalogatják a vendéget a “fresh”, “healthy” , “non gmo/ gmo free” és egyéb feliratokkal. Az egyik kedvenc helyünk pl. egy juice bár volt, ahol csupa friss, egészséges földi jót lehetett fogyasztani. Nekem bevásárlás szempontjából a Whole Foods volt nyerő, de nem is kerestem tovább, mikor ezt megtaláltuk, lehet, hogy létezik más is.
“Az amerikaiak kedvesek.” Hacsak nem arról van szó, hogy fel kellene emelniük a seggüket a babakocsinak szánt helyről a metrón/vonaton. Amúgy tényleg azok, párom testvéréék szomszédságában hagyomány húsvétkor a körülöttük élőknek is apróságokat ajándékozni, még Kristófot sem hagyták ki ebből a buliból! :) 
“A feketék/mexikóiak bunkók.” Csak és kizárólag ők adtak át helyet tömegközlekedésen, nyitottak ajtót előttünk, ha babakocsival voltunk. Az egyik mexikói étteremben nagyon jót beszélgettünk a személyzettel, Kristóffal még táncoltak is, velünk nagyon kedvesek voltak. Hiszem és vallom, hogy minden ember egyenlő, bőrszíntől, vallástól és nemi identitástól függetlenül, csakis a velem szemben mutatott viselkedése alapján fogom eldönteni, hogy kedvelem-e vagy nem. Mi mosollyal fordultunk hozzájuk és soha nem kaptunk negatív visszajelzést, így ezt az állítást a mi tapasztalataink szerint egyértelműen cáfolnám.
“Amerikában nagyobb a big mac.” Nem nagyobb és még a zsemléje is édes (brr).
“Az amerikai kertek mindig gondozottak.” Határozottan igen. Egyetlen egy elhanyagolt kertet sem láttunk.
Ezekből elég is legyen ennyi, nem igazán szeretem az előítéleteket. :) 

Ha valakinek bármi kérdése van kommentben nagyon szívesen válaszolok. Természetesen ezek saját tapasztalatok, nem garantálom, hogy mindenkivel ez és így fog megtörténni, de egy iránymutatásnak jó lehet az írás. Ahogy múlik az idő és előjönnek az emlékek lehet, hogy bővülni fog a lista, nekem ezek a dolgok jutottak eszembe, ami fontos lehet ha gyerkőccel utaztok New Yorkba. Köszönöm, hogy elolvastad! Szép napot kívánok! :)